Tudatosság

Holisztikus egészségtudatosság

Az egészségtudatosság rendkívül divatos jelenség a 21. században. Holisztikusan értelmezve az egészség fogalmát, boldogságot, harmóniát is érthetünk ez alatt. A holisztikusan egészséges életstílus feltételezi azt a képességet, amely segítségével az egyén képes a holisztikus egészségi állapotának (jó érzés) egyensúlyba hozására és annak fenntartására.

Napjainkban reneszánszát éli a boldogságkeresés. A különböző társadalmi korokban más-más tartalommal volt felruházva ez a fogalom. Anélkül, hogy a boldogság definícióját górcső alá venném, a 21. században ezt a jelenséget a leginkább leíró tartalommal ruházom fel. A boldogságot a holisztikus egészségi állapot meglétével azonosítom. Az embert a maga teljességében szemlélem. Az egészség így egy olyan állapot, ahol a testi, lelki, mentális és szociális tényezők folyamatosan hatnak egymásra, azok egyensúlya adja az EGÉSZséget. Olykor romlás állhat be ebben az egyensúlyban az egyén belső és külső környezetének változásainak köszönhetően. Az egészség tehát egy dinamikusan változó állapot, nem pedig egy statikus jelenség. Mivel az egyén belső és külső környezete folyamatosan változik a felgyorsult világunk (technológia, információ, mobilitás, …), a média hatásai, másokkal való kapcsolataink intenzitása miatt, így az egészségünk megőrzésére egész életünk során kellő figyelmet kell, hogy fordítsunk.  Ennek egy eszköze az egészségtudatos magatartás, amely akkor bizonyul igazán csak hatásosnak, ha az egyfajta életstílussá válik. (Pachmann – Mató-Juhász – Szalánczi, 2019)

Az egészségtudatos magatartás az egészségtudatosság szintjétől függ. Pontosabban attól, hogy az elméleti tudást hatékonyan tudjuk-e a gyakorlatba, a napi életvitelünkbe integrálni oly módon, hogy az a holisztikus egészségi állapotunk egyensúlyának fenntartását és/vagy helyreállítását eredményezi.

Amennyiben az egyén saját felelősségét vizsgáljuk meg a holisztikus egészségi állapotának fenntartása, helyreállítása tükrében, akkor kijelenthető, hogy szerteágazó ismeretekkel kell rendelkeznie saját magát illetően, és a mások befolyásoló hatását tekintve. Az egészség szolgálatában az önismeret akkor nyeri el valódi súlyát és jelentőségét, amikor az egyén (1) kellő ismeretekkel bír a testének működéséről és folyamatosan monitorozza azt a különböző szűrővizsgálatok segítségével, (2) megérti és összekapcsolja a lelki állapotát és a testi reakcióit, valamint képes beazonosítani és feldolgozni az érzéseit, (3) képes definiálni és megérteni a különböző másokhoz viszonyuló szerepeit, valamint képes kijelölni és megtartani a különböző szerepeihez tartozó határokat oly módon, hogy azzal mások egészségét nem károsítja. Az egyensúlyi állapot fenntartásának kulcsa a jó érzés. Jól érezze magát lelkileg (lehető legtöbb öröm), jól működjön a teste (ne legyen testi fájdalma), jól legyen az adott szerepében (lehető legkevesebb stressz).

Manapság rendkívül divatos ars poetica, hogy merj élni és megtapasztalni mindent, amire csak lehetőséged nyílik, legyen minél több örömben részed! Ez a 21. századi boldogságkeresés szélsőséges irányokat is vehet, amennyiben az egészségtudatosság nem kapcsolódik hozzá, hiszen akkor figyelmen kívül maradhat az a korlát, hogy mindezt úgy tegyük, hogy mások testi-lelki-mentális-szociális jól-létét ne veszélyeztessük.

Véleményem szerint rendkívül jó trend, hogy az egészségtudatosság folyamatos növekszik és tért hódít. Ösztönzi az embereket saját maguk jobbá tételére. Speedhouse szerint az egészség egyenlő azzal a képességgel, hogy az egyén megvalósítsa és kiaknázza a lehetőségeit. Mindenki a saját, benne rejlő lehetőségekkel élhet, ha persze rendelkezik a szükséges feltételekkel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

húsz − 19 =